2024 elején a filmipar és a művészvilág egy újabb legendától búcsúzott: 73 éves korában elhunyt Olivia Hussey, aki a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb Júliájaként írta be magát a köztudatba. A színésznő otthonában, szerettei körében távozott, miután hosszú éveken át küzdött a mellrákkal, amelyet először 2008-ban diagnosztizáltak nála.
Az argentin gyökerektől a világsikerig
Olivia Hussey története nem a megszokott hollywoodi karriertörténet. 1951-ben született Buenos Airesben, Olivia Osuna néven, egy argentin operaénekes apa gyermekeként. A művészet iránti vonzalma már korán megmutatkozott, és mindössze 13 évesen már színpadon állt Londonban. Azonban az igazi áttörést a Franco Zeffirelli által rendezett 1968-as „Rómeó és Júlia” adaptáció hozta meg számára, amely örökre megváltoztatta életét.
A szerepre való kiválasztása különleges történet: Zeffirelli több mint 500 fiatal lányt hallgatott meg Júlia szerepére, mielőtt rátalált a mindössze 15 éves Hussey-ra. A rendező később elmondta, hogy amint meglátta a fiatal színésznőt, tudta, hogy megtalálta az ideális Júliát. A film nemzetközi sikert aratott, négy Oscar-jelölést kapott, és Hussey-t egy csapásra a világsztárok közé emelte.
Művészi sokoldalúság és kihívások
Bár a Rómeó és Júlia szerepe örökre összefonódott a nevével, Hussey karrierje jóval túlmutatott ezen az egyetlen szerepen. Az 1974-es „Fekete karácsony” című horrorfilmben nyújtott alakítása például megmutatta, hogy képes kilépni a romantikus szerepek árnyékából. A film mára kultikus státuszt ért el, és a slasher műfaj egyik úttörőjeként tartják számon.
Különösen emlékezetes volt szereplése „A názáreti Jézus” című monumentális produkcióban, ahol Szűz Máriát alakította. Ez a szerep különösen közel állt a szívéhez, hiszen mélyen vallásos emberként a spiritualitás fontos szerepet játszott az életében. Az 1978-as „Halál a Níluson” című Agatha Christie adaptációban való szereplése pedig bizonyította, hogy az ensemble cast filmekben is megállja a helyét.
Ellentmondások és viták
Hussey karrierjét nem kerülték el a viták sem. A Rómeó és Júlia egyik jelenete, amelyben részleges meztelenség volt látható, már a film bemutatásakor is jelentős diskurzust váltott ki. 2023-ban, több mint öt évtizeddel a film bemutatása után, Leonard Whitinggel közösen pert indítottak a Paramount Pictures ellen, azt állítva, hogy a jelenet forgatása során kihasználták fiatal korukat és naivitásukat.
Érdekes módon Hussey korábban, egy 2018-as interjúban még védelmébe vette a jelenetet, kiemelve annak művészi értékét és szükségességét a történet szempontjából. Ez a kettősség jól mutatja, hogy az idő múlásával hogyan változhat meg egy művész viszonya saját munkájához és annak megítéléséhez.
Személyes élet és örökség
Hussey magánélete ugyanolyan színes volt, mint karrierje. Háromszor házasodott, és három gyermeke született. Első férje Dean Paul Martin volt, Dean Martin legendás énekes fia. Utolsó házassága David Glen Eisley rockénekessel a leghosszabb és legstabilabb kapcsolata volt, amely haláláig tartott.
A színésznő nyíltan beszélt életének kihívásairól is, beleértve az agorafóbiával való küzdelmét, amely karrierje csúcsán jelentkezett. Ez a nyitottsága és őszintesége sok rajongója számára inspirációt jelentett.
Művészi hagyaték
Olivia Hussey több mint öt évtizedes karrierje során bizonyította, hogy többre képes, mint amit a „Rómeó és Júlia” kezdeti sikere sugallhatott. Változatos szerepválasztásai, a drámai szerepektől a horrorfilmekig, mutatják művészi sokoldalúságát. Különösen figyelemreméltó, hogy képes volt túllépni a korai sztárszerepén, és folyamatosan megújulni színésznőként.
Halálával a filmtörténelem egy olyan alakja távozott, aki nemcsak tehetségével, de emberi kvalitásaival is maradandót alkotott. Kollégái és rajongói egyaránt meleg szívű, bölcs és kedves emberként emlékeznek rá, aki mindig kész volt megosztani tapasztalatait és támogatni a fiatalabb generációkat.
Olivia Hussey öröksége nem csupán filmográfiájában él tovább, hanem abban a példában is, amit művészi integritásból és emberi méltóságból mutatott. Története emlékeztet bennünket arra, hogy a valódi művészi nagyság nem csak a szerepekben, hanem az ember személyiségében és életútjában is megmutatkozik.